A tudományos élet öntisztulási jelenséget mutat.
Nemrég kaptam egy linket a "tudományos" folyóiratok tiltólistájához. Csak rápillantottam akkor, és persze meghümmögtem a vele kapcsolatban hallott horror történeteket. Most viszont a küszöbön a bumbus: az IJEAT rövidítésű publikációs fórum a nyakamra mászott emailben, és szépen hozza az összes szimptómát. Hatástényezőt ígér, OK, nagyon gyanús az 1.000 érték, de az igazolásul megadott link is a semmibe mutat, vagy legalább is nem lelem ott a megnyugtató választ.
 |
A "légyszi küldjél már kéziratot" levelükben mindent ígérnek: 5 bíráló, de ezek oly sebességgel dolgoznak, hogy a publikálási igazolást (!) két héten belül ki bírják ereszteni. Sokat elárul, hogy a számlával együtt. Mert hogy az ingyenesen olvasható újság a szerzőket szerény 120 dolcsira leveszi (ha 10 oldalban össze tudják foglalni a gondolataikat). Amúgy brutális méretű szerkesztőbizottsága van, ami nyomokban tartalmaz Indián kívüli elemeket is.
A Web of Science folyóirat listájában persze nincs benne... Talán föntiekben össze is foglaltam az üzleti modelljüket :-(
Csend, esti bor...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
