Örömteli hírekről olvashattunk a múlt héten, ugyanis a Szegedi Tudományegyetem - a Semmelweis Egyetemmel és a Debreceni Egyetemmel karöltve - helyet kapott a Times Higher Education által összeállított egyetemeket rangsoroló listájának top 100-as mezőnyében. A rangsor természetesen nem globális, itt most csak a BRICS országok, vagy az azokkal fejlettségük tekintetében egy ligába sorolható országok egyetemeit vették figyelembe (tehát az angolszász területek és Nyugat-Európa nagy egyetemei nem játszottak).
Az ezen eredmény kapcsán megjelent írásból kiderül az is, hogy a pontrendszer figyelembe veszi az intézmények nemzetközi megítéltségét, melynek egyik fokmérőjeként az egyetemet okulásuk színhelyéül választó külföldi hallgatók arányát veszik. Ez kicsit azt az érzést keltheti az emberben, mintha húspiaci elveken nyugvott volna a pontozás, de a módszertan részleteiből szerencsére kiderül, hogy ezzel a mutatóval az összpontszám 2,5%-át lehetett legfeljebb bezsebelni. Ez még belefér, és úgy általában is elfogadhatónak tűnik a pontrendszer. Vivát, örülhetünk tehát! Egy darabig még mindenképp.
Mert az azért kérdéses, hogy meddig őrizhető meg egyetemünk top 100-as pozíciója a legfrissebb PISA-eredmények tükrében, amely szerint a 15 éves magyar középiskolások által produkált pontszámok minden főbb (pl. szövegértés, matematika) tekintetben romlottak, ráadásul a felmérésben részt vevő OECD országok középiskolásai által elért eredmények átlaga alatt maradnak. Különösebb látnoki képességek nélkül megjósolható, hogy a középiskolások szintjén jelentkező efféle eredményesség (vagy annak hiánya) a felsőoktatásban is éreztetni fogja hatását, és az olyan - a nemzetközi hallgatók arányánál fajsúlyosabban kezelt - mutatókban, mint amilyen az egyetemeken végzett kutatások nemzetközi elismertsége, vélhetőleg nehezebb lesz a jelenlegivel azonos szinten teljesíteni ezen trendek fennmaradása esetén.
De ne legyünk ennyire pesszimisták, és tegyük föl, hogy a közoktatásban minden a legnagyobb rendben, a PISA-teszteken való látszólagos gyengélkedés egyedüli oka az, hogy a pontszámítás nincs megfelelően adaptálva a magyarok csavaros észjárásához, így attól sem kell tartanunk, hogy egyhamar elapadna a felsőoktatásban potenciálisan jelentkező tehetséges diákok áradata. Legyen így! Látva azonban a mobilitásra vonatkozó egyre nagyobb hajlandóságot, az eddigieknél is fontosabb feladatnak tűnik, hogy a tehetséges diákokat ne csak külföldről vonzzuk ide, hanem a hazaiak számára is legalább életképes alternatívának maradjon meg az itthon történő továbbtanulás.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
