TudósBlog

Az informatika oktatása mindig elég szervezett volt, az ilyen felsőoktatási képzőhelyek rendszeres szegedi találkozókon egyeztettek már a kreditrendszer bevezetése óta.

Később a mesterképzések oktatóhelyeinek lett 1 találkozója Veszprémben, illetve régóta van az Informatika a Felsőoktatásban konferencia Debrecenben. Most a tudósító Wrozlawból jelentkezik, ahol 1 hasonló európai szervezet ül. 

A dékánok és hasonszőrűek előkonferenciája előadásai fóliáit majd el lehet érni, talán a célzott vendégoldalon. Egyelőre csak két mellbevágó részlet.

A magyar szekció végig zúgolódott az előadók által mondott adatok hallatán,  de az csak sok volt, amikor a finn küldött bepanaszolta, hogy az MIT költségvetése megegyezik a teljes finn fölsőoktatáséval (nyilván arra utalva, hogy az utóbbi kevés). Mi osztottunk - szoroztunk, és persze hogy az jött ki, hogy az előadó egyeteme költségvetése hajazza a teljes magyar fölsőoktatás állami költségvetését. Az állítás ELTÉs élesítése, hogy bármely röndös európai egyetem költségvetése olyasmi, mint a magyar felsőoktatásé. Persze a költségek országonként eltérnek, de a kiemelkedő oktatók/kutatók piacán nyilván csak a tehetősebb egyetemek tudnak belerúgni a pöttyösbe. Az egymás sajnálásán túl azért kimondtuk, hogy a felsőoktatásban ha valamelyik szaknak jó lapjai vannak, akkor az az informatika.

A másik sokkoló mondatot kedves orosz barátom, korábbi legszűkebb szakmabeli kutatótársam eresztette ki: te jól kutattál, hogyhogy adminisztratív pozícióban végezted? Hápogtam kicsit, majd valami olyasmit mondtam, hogy csak 3 évre vállaltam. De azóta gyűjtöttem még érveket, pl. hogy a karunkon csaknem minden tanszékcsoportvezető nagydoktor, és ennek megfelelő mennyiségű és minőségű kutatás áll a háta mögött. Jó esetben előtte is. Amúgy pedig az a fölfogásom, hogy "nyújtani köll" (Tömörkény), tehát illik minden egyetemi oktatónak részt vennie az oktatáson és kutatáson túl is a közös feladatok ellátásában. 

Csend, esti bor...

P.s.: A bonus track egy bonmot az említett orosz havertól. Az orosz válság mélyén az állam megfelezte az egyetemek költségvetését. A rektorok úgy döntöttek, hogy akkor nem fizetik a közműdíjakat, de állják a béreket. Erre az állam elzárta a közműveket. A kiköpött keleturópai reakció: tűrték a közművek hiányát, de a külföldi hallgatókat hazavitték az oktatók fürdeni! (Értsd: a hosszú távú értékeket {mint az értékes együttműködések} nem áldozzuk föl a rövid távú córesz oltárán). Akkor ez az eset abszurdnak hatott, és jót nevettünk rajta.